„Nincs árulkodóbb jele egy tönkrement kapcsolatnak, mint a tisztelet hiánya.”
(Müller Péter)
Egy párkapcsolat kezdetén minden tökéletesnek látszik és úgy hisszük, ez mindig így is marad, aztán ahogy telik az idő, egyre több olyan dolog akad, ami minimum elbizonytalanít bennünket, de legtöbbször komoly súrlódásokhoz vezet. Vannak általánosan megfogalmazható igazságok, amik mindenképpen fontos szempontok egy élő és jól működő párkapcsolat fenntartásához, ám ezek gyakran kevesek ahhoz, hogy egy már megromlott párkapcsolatot helyrehozzanak. Minden egyes esetet a maga sajátosságaiban, konkrét kereteiben kell megvizsgálni, hogy ott erősíthessük a kapcsolatot, ahol valóban düledezik, és ne csak visszafordítsuk, hanem magasabb szintre emeljük.
Egy krízisben lévő párkapcsolat helyreállítása nem egy vasárnapi séta. Mire a felek eljutnak oda, hogy komoly baj van, addigra legtöbbször folyamatosan puskaporos közöttük a hangulat és minden apróságon összekapnak. Látszólag már semmi sem működik. Vannak olyanok is, akik a tökéletes udvariasság állapotában léteznek egymás mellett, mint két idegen. Bár ettől a két embertől nem zeng a környék, nincsenek kisebb bajban, mint azok a párok, akik olaszos stílusban tépik egymást. Rengeteg olyan párt láttam, akik ilyenkor nekiveselkednek és próbálják menteni, ami menthető. Becsülendő az a sok erőfeszítés, amit ilyenkor a kapcsolat megjavításába tesznek, mégis gyakran vallanak kudarcot, mert már nagyon sok minden van a felszín alatt, feszült és kiélezett a helyzet, amiben a legkisebb gubanc is hatalmas konfliktust generálhat. Ezért az első és legfontosabb kérdés, amikor egy kapcsolatot meg akarunk menteni, hogy mindkét fél egyformán akarja-e ezt és hajlandó-e minden tőle telhetőt megtenni érte. Nemcsak szavak szintjén. Ha ez a feltétel adott, csak akkor lehet elkezdeni a folyamatot, ami egy meglehetősen fájdalmas résszel indul: ki kell tenni mindent az asztalra, magunk és a másik elé, hogy lássuk, mi minden rakódott le bennünk a hónapok, évek alatt, amik miatt ide jutottunk. Ahhoz, hogy ezen a fázison úgy jussunk túl, hogy ne a szakadék mélyüljön közöttünk, hanem konstruktívan tudjunk szembenézni aktuális helyzetünkkel, mindenképpen valamiféle segítség kell. Vannak, akik környezetében élnek olyan barátok, baráti házaspárok, akik megfelelő támogatást, keretet tudnak ilyenkor adni ezekhez a beszélgetésekhez. Vannak, akik lelkivezető, mediátor vagy párterapeuta segítségét veszik igénybe, de lehetőség van közös kurzusokon való részvételre is, amik szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban értsük magunkat, egymást és hogy mi történik bennünk, velünk.
Amikor elkezdünk a gondjaink mögé nézni, sok mindent találhatunk. A legáltalánosabb, ami minden párkapcsolatot veszélyeztet, a megszokás. A hétköznapok monotonitása, a másik folyamatos jelenléte, a hétköznapi, gyakran illúzióromboló élethelyzetek megkoptatják a másik varázsát, eltűnik az izgalom, a vágy. Ennek legtöbbször akkor ébredünk tudatára, amikor belép a képbe egy harmadik, aki megadja mindazt a titokzatosságot, bizsergést, ami a másik kapcsolatból már hiányzik. Aztán van az a helyzet, amikor nem a varázs tűnik el, hanem olyannyira magától értetődőnek vesszük a párkapcsolatunkat és a másik embert az életünkben, hogy minden mást előtérbe helyezünk. Észre sem vesszük, hogy nemhogy nem fordítunk elég időt és figyelmet a párunkra és a kapcsolatunkra, de ő lett az, akit a listán mindig hátrébb tolunk, akitől automatikusan elvárjuk, hogy mindent megértsen, és akin gyakran levezetjük a máshol begyűjtött sérelmeket és frusztrációt, mert ő úgyis mindent elnéz, és feltétel nélkül szeret. Nem tudatos dolgok ezek, inkább tudatalatti túlélési technikák, amik végül pont azt teszik tönkre az életünkben, ami az igazi érték.
Gyakran látjuk azt is, hogy egy párkapcsolat a határok hiánya vagy éppen képlékenysége és tisztázatlansága miatt roggyan meg. Rengeteg konfliktus forrása lehet, hogy túl sok mindenki szólhat bele egy kapcsolatba és határozhat meg dolgokat. Ez legfőképpen a párok korábbi családjait, szüleit érinti, akikről nem tudnak megfelelő módon leválni és nem tudják új alapokra helyezni a velük való kapcsolatot. Nehézséget okozhat az is, amikor egyszerre több szereppel kell megbirkóznunk, főként, ha még egyiket sem szabtuk igazán magunkra. Nem kis feladat egyszerre társnak és szülőnek lenni, pláne akkor, ha ezek a szerepek nagyjából egy időben lépnek be az életünkbe, hisz duplán terhelnek meg bennünket és kapcsolatunkat is. Mi tagadás, ilyenkor hajlamosak vagyunk inkább szülői feladatainkra fókuszálni és párkapcsolatunkat háttérbe szorítani. És az sem könnyít a helyzetünkön, ha arra is ráébredünk, hogy nagyon különböző dogokat várunk az élettől és alapvetően összeegyeztethetetlen, ahogy fontos, meghatározó dolgokról gondolkodunk, mint pl. életcélok, gyereknevelés, pénz, szexualitás és még hosszan sorolhatnánk.
A kommunikáció hiánya és a nem megfelelő kommunikáció, illetve konfliktuskezelés is listavezető a párkapcsolati problémák előidézőinek sorában. A mai túlhajszolt világban, ahol a napunk nagy részét idegenekkel, kollégákkal töltjük, kevés minőségi idő jut a párunkra, családunkra. Annak a jó részét is a praktikus dolgok megbeszélése tölti ki. Sajnos nem úgy lettünk szocializálva, hogy könnyen megfogalmazzuk problémáinkat, kéréseinket, szükségleteinket. Általában arra várunk, hogy a másik kitalálja őket, valamiféle félreértelmezett „csak akkor szeret, ha ezt magától tudja” – elmélet alapján. Néha nem csak az a baj, hogy nem tudjuk szavakba önteni, ami bennünk van, hanem az, hogy mi magunk sem vagyunk tisztában vele. Ezek a dolgok aztán gyűlnek és gyűlnek, majd a legváratlanabb pillanatban, általában valami jelentéktelen ügy kapcsán robbannak, elterelve a figyelmet a valódi okokról. Biztosan állítom, hogy a legtöbb kapcsolat a helytelen kommunikációnak köszönhetően fut zátonyra, és helyrehozatalukat is itt kellene kezdeni.
Kapcsolati nehézségek hátterében gyakran állhatnak különböző személyiségjegyek, korábbi életünkből hozott feldolgozatlan traumák, hibás viselkedésminták, problémakezelési módok, amik jellemzően hasonló lefutással tették tönkre korábbi kapcsolatainkat is. Ilyenkor a legtöbbet akkor tehetjük, ha az aktuális problémák mögé nézünk és megpróbáljuk tetten érni azokat a mélyben zajló folyamatokat, amik a felszínen az örvényeket keltik, vagyis a valódi kiváltó okokat.
Minden kapcsolatnak megvannak a fejlődési szakaszai, az életciklusai. Számos párkapcsolat jut válságba pusztán azért, mert elért egy bizonyos fejlődési szintet, ahol a továbblépéshez valamiféle döntést kellene meghozni, amit a felek viszont késleltetni szeretnének. A gond csak az, hogy az emberi kapcsolatokat nem lehet hibernálni. Ha elért egy pontot, ahol magasabb szintre kellene emelni, és ez nem történik meg, akkor nem stagnál, hanem elkezd leépülni.
Ha azt halljuk, párkapcsolati válság, rengeteg lehetséges ok jut eszünkbe és annak rengeteg árnyalata. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma párkapcsolat sem, és bár hasonlóak lehetnek a nehézségek, az okok és a megoldási lehetőségek jelentősen eltérhetnek. Éppen ezért nincsenek előre gyártott receptek sem. Vannak lényeges dolgok, mint a minőségi idő, a tisztelet, a megfelelő kommunikáció, problémamegoldás, a helyes önismeret, amikre fontos odafigyelni, és amiknek megléte nagyban hozzájárulhat egy hosszú távon is boldog és építő párkapcsolathoz, de azt is látnunk kell, hogy minden eset más és más, és ha problémák merülnek fel, akkor egyéni megértést, viszonyulást és kezelési módot igényelnek.