A kamaszkor az egyik legnehezebb szakasza az életünknek. Sok mindenben bizonytalan ilyenkor az ember. Szinte minden megkérdőjeleződik, amit addig igaznak hittünk. Folyamatosan keressük a választ arra, hogy „Ki is vagyok én?”, „Mi a célja az életemnek?” „Hol a helyem a világban?”.
Eközben sokféle normának próbálunk megfelelni. A kortársaknak, az iskolai követelményeknek, a családi elvárásoknak. Mindent megteszünk azért, hogy magabiztosnak tűnjünk, közben nehezen tudjuk elfogadni és szeretni önmagunkat úgy, ahogy vagyunk. Mintha csak mi sikerültünk volna félre. Folyamatosan másokhoz mérjük magunkat és ebből az összehasonlításból legtöbbször rosszul jövünk ki. Mégis mindig másokhoz viszonyítva próbáljuk megfogalmazni önmagunkat, megtalálni a helyünket.
Aztán ott van a szerelem és az egyre erősödő vágy, hogy párra találjunk, hogy kiválasztó szeretettel szeressen bennünket valaki, mert – úgy érezzük – csak így tudjuk, merjük végre elhinni, hogy valóban értékesek vagyunk. Csalódunk, összetörik a szívünket, aztán mi törjük össze másokét.
És ha ez még nem lenne elég, olyan iskolaévek előtt állunk, amelyek alapjaiban határozzák meg a jövőnket, a későbbi lehetőségeinket.
De hogyan lehet ennyi mindennel a fejben, szívben koncentrálni?
A világ sem sokat segít. Mindenki és minden rohan, folyamatosan változik. Nehéz kapaszkodókat, támpontokat, jó mintákat találni. Belső, külső stabilitás kellene, de hiába keressük. Folyamatos feszültségben élünk, a stressz, a szorongás állandó útitársaink, nem tudjuk, hogyan szabaduljunk meg tőlük. Kergetjük az időt, nyomunkban ott lihegnek a határidők. Néha úgy tűnik, a hullámok végleg összecsaptak a fejünk fölött. Az olyan nehéz érzések, mint a „fájdalom” és „szenvedés” pedig szintén tiltólistán vannak. Mindent elkövetünk, hogy elkerüljük vagy mielőtt megszüntessük őket, mert senki nem mondta el, hogy ezek az érzések az élet természetes velejárói. Igazából jelzőtáblák. Jelzik, hogy „fontos” valami vagy valaki számunkra, hogy van valamink, ami veszélybe került. Néha meg azt jelzik, hogy rosszul gondolkodunk vagy éppen rossz úton járunk. Akárhogy is, ahelyett, hogy mindenáron azonnal meg akarnánk szabadulni tőlük, a „hasznunkra” is fordíthatnánk őket, de fogalmunk nincs, hogyan csináljuk.
Mindannyian átmegyünk ezen az időszakon, de az utóbbi évtizedekben mintha még nehezebb lenne „jól” kamaszodni, jó válaszokat találni a sok-sok kérdésre, ami belül kavarog.
Ha ezt a szöveget olvasva úgy érzed, hogy egyik vagy másik gondolatot akár Te is mondhattad volna, és úgy látod, segítségre lenne szükséged, hogy megtaláld a problémáidra a számodra jó megoldásokat, keress bizalommal.
Amiben segíteni tudok:
• Önismereti munkában, hogy megtudd, ki és milyen is vagy Te valójában és helyes önszeretettel, önelfogadással tudj folyamatosan fejlődni
• Időgazdálkodásban, hogy a legtöbbet tudd kihozni a napjaidból és meg tudd valósítani a céljaidat
• Párkapcsolati kérdésekben, ha jobb és tartalmasabb kapcsolatra vágysz
• Barátokkal, családdal kapcsolatos problémákban
• Pályaválasztási kérdések, amikor fogalmad sincs, merre tovább, vagy nem tudsz választani
• A gondolkodásmódod megváltoztatásában, hogy a segítségedre legyen, ahelyett, hogy hátráltat vagy megfoszt a lehetőségeidtől
• Stresszkezelésben, feszültségoldásban, hogy megtaláld a belső békét és meg is tudd őrizni, akkor is, ha éppen nehéz időszakon mész át
• A megoldásfókuszú problémamegoldó képesség kialakításában